Ananászka's blog: 2011

2011. szeptember 7., szerda

a legszebb amit olvastam az utóbbi időben

Kétezernegyvenkilenc napom lakik benned.
Néhány mint borosüveg falak találkozásánál, néhány az ablakpárkányon ülve, vagy szédülten a szőnyegen, vagy a szőnyegen fekve és a plafont bámulva, vacsorázva, szeretkezve.
Napok mint hűtőmágnesek, mint levetett nadrágok, felakasztott képek, ajtóra írt mondatok, villanykörték, és villanykörte-cserék, vécédugulások, szomszédok és lakóközösség. Egy nap mint a lakóközösség vákuma. Elunt napok, másnapok, nagynapok, és aznapok. Derengő ívei egy-egy arcnak, mozdulatnak. Egy augusztusi délutánon betévedt bogár. Gitárhang. Az első
emeletről felszűrődő trombitaszó. Utcazaj. A belsőudvar fájának kikezdhetetlen méltósága.
Napok mint elejtett szavak, tervek, vallomások, áttanult éjszakák és makacs hétfők, ajtónyitások, érintések, töprengések, meg hosszú ücsörgések - a szőnyegen. A szőnyeg a nagyszüleimé volt, most azon tűnődöm, vajon őriz-e valamit éveikből? Szép és nehéz. Élő szövet. Kétezernegyvenkilenc napot hagyok itt, de a szőnyeget viszem magammal. -- Holnap költözök.

(SchneiderrÁkosnakköszönhetően)

voltaképp innen is látszik a táj

A szívben fürdető ,
féltő elmarás magamtól
tesz majd áruló igazságot végre
köztünk vagy inkább közénk.

2011. március 13., vasárnap

szesztelen szerelem

HA NEM LESZEL

Ha nem leszel most azé, ki szeret,
majd leszel akkor másé.
Egy ország porába irom neved.
Vigyázz, belőled is lehet
N. Pálné, X. Tamásné.

Ne méricskéld, ne latold magadat.
Ölj öledbe, ha kellek.
Vagy fölkél s falhoz veti a harag,
mint a részeg a poharat,
e szesztelen szerelmet.

József Attila

2011. február 13., vasárnap

lét esszenciája

A gyönyör eltünteti a körvonalakat és az értelmetlenségeket. Kihelyez bennünket a tér béklyóiból, és az idő zakatoló másodperc óráját megállítva, langyos hullámokon emel bennünket a lét magasságaiba.

Csáth Géza